~ 01. fejezet ~

Drága olvasóim!

Nincs rá olyan szó amivel megtudnám köszönöm a sok kedves szókat. Nagyon szépen köszönöm, imádlak titeket. Még csak a prológust raktam fel de már 6 rendszeres olvasóm van, hihetetlenek vagytok! Nem lett olyan hosszú rész, mivel most Lola " múltjáról " tudunk meg egy - két dolgot. Mivel ebbe a történetbe lesz egy kicsit Justin Bieber, nyugi csak egy két részbe fog szerepelni, tervezéseim szerint. Nem nagyon szeretnék nagy szerepet adni neki a történetbe, de azért van köze Lolához. Elégé izgulok a véleményetek miatt, sokat dolgoztam ezzel a részel, és remélem nem hiába.

Jó olvasást, megjegyzéseket és pipákat szívesen várok!

Sophie

Lolicia Parks
szemszöge

         

One and only [ zene ]• 2 héttel ezelőtt •

• 2 héttel ezelőtt •

Minden egy normális reggel ként indult, a madarak csicseregtek. Én pedig a reggeli koffein adagomat ittam a dermesztő hidegbe. Pontosan fél nyolckor már ott voltam  az iskola előtt. Amikor a  lábammal át léptem a küszöböt minden szem pár rám szegeződött. Voltak kedves, és utálkozó nézések is. Volt akinek le esett az álla amin jót kuncogtam magamba. Volt aki ocsmánynál ocsmányabb szavakat mondott rám. De nem nagyon foglalkoztam egyikkel se, csak mentem a kitűzött célomhoz, ami a mosdó volt. Amint oda értem nagy erővel csaptam ki az ajtót majd léptem be kicsi helységbe. Leraktam a táskám a csap melletti kis sarokba, majd meg igazítottam a hajam, amit teljesen elázott,   mivel esett az eső. Amint minden el kész lettem fel vettem a táskám a vállamra, és kiléptem a tömött folyosóra.

- Lola mi van a kis Justin oddal? - kérdezte gúnyos hangnemmel Finn.

- Finn le szállnál róla, és köszönni jól van. - ráztam a fejem lemondóan. Két éve ugyan ezt a kérdést teszi fel minden reggel. Elég idegesítő egy kis gyerek az biztos.

- Jól van csak meg kérdeztem nem kell harapni. -  emelte fel mind a két kezét védekezés képen, majd át dobta az egyik kezét a vállamon.

- Köszönöm, de nem kérek a társaságodból meg leszek nélküle is. - ráztam le a kézét, majd küldtem felé egy angyali mosolyt és  beléptem a terembe.

 Leültem középső sor második padjába, majd elő vettem a tancuccaimat és meg néztem készen van e a házim. Hirtelen egy papír galacsin találta meg a tarkómat amire egy kicsit összerezzentem, és szomorúan ráztam meg a fejem majd folytattam a házim ellenőrzést.

Két éve tart ez a az utálat. De ezt pontosan én sem tudom, hogy miért? Jó tudok mondani egy két okot, de azt nem olyan fontos. Csak egy hatalmasat ami elég nagy ok. Én vagyok a híres neves Justin Bieber barátnője, így elég sokan nem szívlelnek. De nem is nagyon zavar, mivel a legtöbb ember kihasznál. Az emberek szerint ha valaki velem jobban van akkor majd Justinnal is. Hát, nem. A legtöbb ismerősömet Justin nem is ismeri, nem, hogy még vele legyen. Én komolyan nem értem ezeket az embereket, hogyan juthat ilyen az eszükbe. Ha  tényleg szeretik Justint akkor el fogadják kivel van, nem pedig utálkozó üzeneteket küldenek nekem, meg neki.

A nap további részében, próbáltam túl élni a nem nagyon kedves nézéseke. Tanítás után, amilyen gyorsan csak tudtam mentem ki az iskolából, és mentem haza. Mivel meg beszéltük Justinnal, hogy ha megtanultam akkor találkozunk nálunk, szóval sietnem kell. Elég rég találkoztunk ami egy kicsit zavar, mivel nem miattam van. Többször is felhívtam, hogy találkozhatnánk e de mindig lerázott valami magyarázattal. Fogalmam sincs mi folyik körülötte. Elég rossz hírek jelentek meg róla és nem tudom, hogy most kinek higgyek. Feltétlenül szeretem Justint, de egy kicsit félek mert nem tudom, hogy mi történik vele és elég furcsa mostanság.
Amint haza értem, küldtem egy puszit anyának és már mentem is fel a szobámba. Elővettem az összes tanulni valóm majd neki álltam.
Fél hat körül mindennel készen lettem, így  felhívtam Justint. Öt csöngés után, sikerült is el érnem.

- Szia kicsim, baj van? - kérdezett rá egyből.
- Szia, nem csak már mindennel készen vagyok így gondoltam találkozhatnánk. - mondtam félve és összeszorított szemmel.
- Hát, nekem ma koncertem lesz, de ha szeretnél akkor gyere el.
- Rendben, mikor kezdődik?
- Nyolckor, de majd küldök egy kocsit neked. Sajnálom Lola de nekem mennem kell, akkor nyolckor puszillak. -  és le is tette.

Meg fogtam a törülközöm, majd mindent magam mögött hagyva mentem be a fürdőbe. Negyed óra áztatás után kiszálltam a kádból, majd a szekrényem elé mentem. Egy kis vacillálás után, fel vettem egy fekete szoknyát, bézs színű keresztes ujjatlan pólót, és egy szint úgy fekete bakancsot. A hajamat egy kicsit begöndörítem, sminknek pedig csak feltettem egy alapot. Csak fél nyolc volt, amikor kész lettem így lementem anyához közölni, hogy el megyek.  Nem nagyon érdekelte, csak a kezembe nyomot egy almát, hogy legalább egyek valamit alapon. Háromnegyed  nyolckor nyomtam egy puszit  anya arcára majd ki is mentem.

Hatalmas tömeg volt, mint mindig. Sóhajtva szálltam ki a kocsiból, majd szaladtam be az épületbe. Lányok ezre sikítoztak minden irányból, ami fájdalmat okoz az ember fülének. Fejemet lehajtva mentem Justin öltözője  felé a hosszú folyosón.
Több emberrel is találkoztam akik leállítottak egy kicsit beszélgetni amit mosolyogva végre  hajtottam. Olyan tíz perc után, már ott álltam az ajtaja előtt meg kövülve, mivel elég furcsa hangok áradtak ki. Óvatosan oda raktam a kezem a kilincsre, majd kinyitottam. Mintha kést szúrtak volna szívembe olyan szintű fájdalmat éreztem. Észre se vették, hogy bejöttem csak csináltak amit elkezdtek.
- Cara! - nyögtem a legjobb barátnőm nevét halkan. Pislogni se tudtam volna, olyan gyorsan váltak szét. - Miért tetted?

- Lola én hadd magyarázzam meg kérlek. - húzta fel a pólóját. És közben könyörgően nézett rám. Szomorúan ráztam meg a fejem, majd néztem Justinra aki rám se mert nézni.
- Vége! - mondtam határozottan, majd kiléptem.